Az újdonság meglepetése

Én megmondom őszintén, hogy talán tini koromban egyszer, amikor a családdal nyaralni voltam megkóstoltam a rákot és a kagylót, de valahogy olyan nyomot hagyott bennem, hogy nem igazán éreztem vágyat aziránt már felnőtt koromban, hogy bármikor is újra kóstoljam ezeket az ételeket. Persze számtalan alkalommal nyílt volna lehetőségem erre, de valahogyan az az élmény vagy emlék nem igazán csinált kedvet hozzá. Még nem egyszer csak az akkori párom, aki ma már a férjem, elvitt egy étterembe, ahol csak ilyen ételek voltak, így nem volt mit tenni, nem akartam megkérni hogy álljunk tovább, hiszen láttam mennyire kedvenc helye és mennyire szeretne valami tengeri herkentyű ételt enni, rendeltem hát én is egy tintahal ételt.

Az íze pedig maximálisan meglepően hatott rám, mert nem csak hogy nem volt szörnyű, hanem egyenesen nagyon finomnak találtam. Mondanom sem kell, hogy az arckifejezés amit ennek hatására látott rajtam a férjem, koránt sem volt biztató, ezért megkérdezte, hogy mi a baj, én pedig elmeséltem neki őszintén mindent. Ő erre nagyon jót nevetett, elmondta, hogy a kedvenc éttermében ülünk, legfőképp azért, mert nagyon finoman készítik el ezeket az ételeket, és nem mellesleg nagyon egészségesek is, és nagyon örült, hogy engem is rá tudott vezetni erre az útra. Azóta is ez az étterem az egyik kedvenc helyünk, és bár mondhatnám, hogy otthon is egyre többször fordul elő hogy ilyen tenger gyümölcsei alapanyagból készítek ételt, de hazudnék. Jobb is ez így, hiszen igazán sok tudás és tapasztalat kell ahhoz, hogy finomra és ízletesre tudjon valaki ilyen alapanyagokat elkészíteni, így aztán inkább betérünk minden héten egyszer ebben az étterembe. Legalább a kikapcsolódás is adott, és az ételek is biztosan finomak. Nekem pedig azóta is az örök kedvenc a tintahal.

Leave a Comment